"Tudod mi a bánat?
Szeretni valakit ki nem szeret téged
Könnyeket tagadni mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot és soha el nem érni
Csalódott szívvel mindíg csak remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni jön-e a felelet.
Hangokat ídézni mik lelkedre hulltak
Rózsákat őrizni mik rég megfakultak.
Hideg búcsuzáskor csókot koldulni,
Mással látni őt és utánna fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni, hogy ő sose tudja meg mi is az a Bánat.
Van aki könnyen eléri akit szeret,
Van aki sír, szenved míg az övé lehet
Van aki könnyen tud feledni,
Van aki meghal mert úgy tud szeretni."

"Hidd el, hogy annyira félek én!
Nem tudom, van e még remény,
hogy egyszer majd engem úgy szeretsz,
ahogyan kit sosem feledsz..."

„A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullajtja el a reményeit, akár a fa a leveleit, míg nem egy szép nap elfogynak. Nincs remény, nem marad semmi.”

„Akkor érzed igazán, hogy valakit elvesztettél, ha tudod, hogy már sosem kapod vissza.”

„Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.”

„Nem mondom, hogy nem tudok nélküled élni, mert tudok. Csak nem akarok.”